Gondolatok...
A fényképészet életforma: szenvedély és alázat egyben. Akit egyszer komolyan megérint ez a szakma, később nem nagyon képes létezni nélküle.
Legtöbbször úgy nézem a világot, mintha kamerán keresztül látnám. Néha mindent szeretnék lefényképezni: A reggeli fényt teagőzben ..
Az első hóesést .. A tavon ringatózó csónakot nyári estén ... Eső után a csillogó utat ..
Mégis leginkább embereket szeretek fotózni.A különböző arcokat. Nincs két egyforma, már az egészen pici babáknak sem. Jó érzés belekomponálni a tájba az embert, mert mi már elfelejtettük, hogy az ember a természet szerves része.
Megmutatni téged, ha kisbabát vársz, ha már vannak gyerekeid, vagy ha fiatal vagy és a jövődet tervezgeted. Ott lenni a legszebb napon az életedben, amikor valakire Igent mondasz.
Nagyon szép hivatás ez, és nagyon nehéz egyben.
Rólam ...
Sorolhatnám, hogy milyen iskolákba jártam, mert az bizony soknak nevezhető, a végzettségeim száma a folytonos útkeresés miatt. Ami a legfontosabb: Nagyszerű fotósoktól személyesen is tanulhattam miután megszereztem a fotográfusi végzettségem.
Nagyon örülök, hogy egy teljes napot töltöttem egy pesti fotóstúdióban a legendás tehetségű Szipál Martinnal, akinek életszeretete és munkássága felejthetetlen marad számomra.
Nehéz magamat beskatulyázni, és másokat sem szoktam, jó megismerni új embereket, élethelyzeteket.
Sok-sok örömteli perc van minden ember életében. Esküvők, babavárás, gyerekszületés .. Mindegyik csodás pillanat.
Ne hagyjuk elpazarolni őket! Annyi mindenre adunk ki pénzt, ami elromlik, széttörik, elszakad. Legyenek értékeink! Számomra a fotó nagyon az!